3. fejezet :)) Na most mi lesz? :/

Meghoztam az úúúúj rééészt!!! :D Remélem azért majd tetszik :)) Kérlek irjatok csetbe/ kommentbe/ vagy akárhol, csak jelezzetek és ne kiméljetek :P Na akkor szóval jó olvasást :*

.....................................................................................

Hazafelé menet mindent elmeséltem az 1D-ről, mutogattam képeket.

- Na nem is néznek ki olyan rosszul!- közölte.

- Majd még meghallgattatok veled zenéket is. Délután 6ra gyere át.

- Oki J - mosolygott

Még sok más dolgot mondtam róluk pl: az x factoros sztorit, sok hülyéskedést… Végtelen felsorolni. Mellesleg annyira beindultam, hogy nem bírtam abbahagyni a beszélést.

- Wow! Te aztán szereted őket! – nevetett Cece.

- Ja meg Liam fél a kanalaktól, Lounak van egy kitömött galambja, de igazából fél tőlük…- hadartam.

Mivel megérkeztünk, ezért bementem a házba. Alig tettem be a lábamat, boldogan a nyakamba ugrott Ashley, az 5 éves húgom. Apával valamilyen ovis táborba voltak, jó darabig.

Ez azt jelenti, hogy apa is itthon van. Hurrá! Szombatonként kezdődhetnek az apa-lánya délutánok. -.-. Mivel apa igy 17 éves koromra jött rá hogy túl keveset vagyunk együtt. Felvettem Ashley-t és rohantam anyuéknak elújságolni a cserediák programot.

- Na ne viccelj! Szó sem lehet róla! Egyedül? Még kiskorú vagy!

- De anya, nem viccelek, nem is leszek egyedül, jön Cece is.

- Felnőtt nem megy veletek! – akadékoskodott anya.

- De…-gyorsan ki kell találnom valamit.

- Nincs DE! Itt én beszélek! – szegény apa csak csöndösen nézte a jelenetet.

- De van „DE”! Anya London a legnagyobb álmom. Most itt a lehetőségem, elmehetek. Legalább jobban megtanulok angolul…

- Ki fog tanulni helyetted a gímibe? Én? Le fogsz maradni.

- Mások meg…

- Nem érdekelnek mások! – persze, a szülők kedvenc mondata, valahogy imádják bevetni. Nem értem. – Ed segíts máár! – kérte apát, akinek fogalma sem volt hol tartunk., elvesztette a fonalat. Még valahol az elejénél. Némán nézett anyura, megvonta a vállát. Fél óráig veszekedtünk, megállás nélkül, majd megegyeztünk. Tapsot nekem J. Bizonyítanom kell, hogy tudok magamra vigyázni, nem tudom hogyan értette, de mindenesetre próbálok nem meghalni ebben a másfél hónapban. Cece ahogyan megbeszéltük, átjött, kicsit késett, de ez most igazán mindegy , amúgy meg ez az ő formája.

- Neked megengedték Londont? – támadtam le, miután belépett a szobám ajtaján.

- Persze, majd biztosan megengedik. - válaszoltam

- Mi az, hogy majd? Ne mond, hogy még nem kérdezted meg!!! - rontottam neki.

- Hááát, még nem igazán volt alkalmam, anyu nagyon berágott az elégtelen irodalom miatt. De ha lehet, kérlek, hanyagoljuk most a témát, elég volt az otthoni fejmosás, nem kell, hogy még te is letolj miatta… Na szóval 1D.

- Pilli.- nyomtam be a gépet, beírtam a YouTube-ba a One Thinget.- Szerintem neked ez tetszeni fog.

Csendben végignéztük a klipet. Én már ha nem 2000szer, akkor egyszer sem láttam…

- Hűűűűűűű, ez igazán tetszett. Mit is mondtál, mi a neve annak a fekete hajúnak?

- Gondoltam J.- mosolyogtam rá. De jó, nem kell akkor elrángatnom a koncira, jönni fog ez rángatás nélkül is. Hihi! – Zayn Maliknek hívják.

- Aha köszi. Tovább? Ugye nem csak ez az egy számuk van?

- Á dehogy. 40 kábé. A TMH-hoz 20 az UAN-hoz is asszem annyi.

- Mikhez? – nézett rám óriási szemeivel.

- Albumok. – kezébe nyomtam a TMH-ot. – Otthon hallgasd meg. Az Uan nincs meg, de neten fent van.

Végighallgattuk a neten. Miután elment, felnéztem facebook-ra. Cece Meercy (Mrs Malik) neve zöld jel villogott. Mrs. Malik? Na neee.. Ösztönösen elmosolyodtam, teljesen elégedetten aludtam el.

Reggel újra rekordot döntöttem. És nem, ma nem a hisztizésben. Ez szokatlan volt apunak is, pedig már készen állva várta a dühkitörésemet. Csak döbbenten nézett rám. És a csúcspont, még hátra van, volt időm reggelizni. Sajnos ez Ceceről nem mondható el, ő igen is nagyon bal lábbal kelt fel. Azt hiszem cseréltünk erre a reggelre. Szegénykém szörnyen rosszul nézett ki. Alighanem még a zoknija sem volt egyszinű, és a sminkje. Szóljak neki?

- Reggelt! Veled meg mi történt?

- Huhh ez most hosszú!

- Na nee! Egyik kedvenc énekesednek ma éjjel jelent meg a klipje és te megvártad?

- Mii? Dehogy!

- Hát akkor meg?

- Bocsi, ezt most nem mondhatom el!

- És később? – erőszakoskodtam.

- Ü-ümm.- rázta meg a fejét.

- Naaa! De miért?...

A következőkben veszekedős eszmecserébe elegyedtünk. Az osztályunkba szokás szerint hatalmas kiabálás volt, mindenki a terem másik végében lévővel akart beszélni. 

Milyen érett, fegyelmezett végzősök vagyunk. Komolyan, néha azt hiszem, hogy az osztály visszafelé fejlődik, mármint agyilag. Mellesleg becsöngettek, biológiánk volt. Öt perces késéssel bejött Mrs. Bowl, a tanárunk, akit mellesleg csak én vettem észre. Cece aludt. A többiek meg csak úgy általában elfoglalták magukat a minden 2. , 3. naponta változó mániájukkal. Ma a „gombvagdosás” a trendjük. Bowl először csak csendben leült, láthatólag reménykedve, hátha valaha elhallgatunk, de teljesen hiába. 10 perc várakozás után megelégelte a komolytalankodást.

- 12. b mellesleg bent vagyok az osztályban!!!

- Jaj! Tényleg! Nem vettük magát észre!- röhögött Zack, és a nadrágját összefogva, szédelegve leült a helyére. Bowl meglepetten nézett, aztán unottan prédikálni kezdett a sejtekről. Senki sem figyelt, előkerült mindenhol, a pad alatti videojáték, telefon, vagy éppen az ebéd (??). Zack pedig a nadrágjával szenvedett.

- Tanár néni nincsen véletlenül magánál tű meg cérna?

- Minek az neked?- röhögött rá Jason. Szegény tanár nagy szemekkel nézett rá, és igen, ő nem mosolygott..

- Varrni akarok! – jelentette ki, mintha az csak olyan egyértelmű lenne. Betelt a pohár végleg…

- Parres kijön felelni! A többiek, meg csendben jegyzetelik az anyagot!!!- ordította. Zack kiment a táblához, üvöltött róla a „csak lazán” stílusa.

- Most felelnem kéne??

- Ahogyan mondod! Mi volt a tananyag??

- Őőőő... - vakargatta a fejét, úgy tett, mintha gondolkozna.- Talán az emberek szaporodása??

- Ezt kérdezed, vagy mondod?

- Talán kérdezem, talán mondom.- adta meg a választ Zack

- Hozd ki a füzetedet!- parancsolta a tanár. Zack odament a padjához, majd szépen lassan kihozta a szétszakadt (!!!) füzetét.

- Ugye te most csak viccelsz velem?? Ez a tavalyi füzeted?? És még ez is üres!!! Egyszerűen elegem van belőletek!!!

- Tanár nő, ezt már hallottuk ma magától, tetszene valami újat is mondani nekünk?? - komolytalankodott Jason.

 A tanár feje majd felrobbant a méregtől, kirontott az osztályból, mi pedig röhögve ültünk, vagy feküdtünk.

- Lyukasóraaaa!

Tehát így ment el az egész nap. Persze a kihagyhatatlan konfliktus az igazgatói előtt… Ilyenkor csak fogom a fejemet a lépcsőn ülve, ugyanis az egész osztály le van hivatva. A gondolataim szörnyű harcot vívnak. Egyik fele az osztálytársaim mellett áll, azt mondja: csak hülyülnek, nincsen ebben semmi rossz, igen ám, de a másik fele ebbe beleköt ezzel az érvvel: ugyan már, melyik idióta köszön „csővászt” az igazgatónak??  Szóval nem csodálom a fejfájást. Egyébként elég jól lerendeztük az ügyet. Megígértük, nem fogunk kikészíteni még 1 tanárt. Ez azért csavarós, mert már nincs kit kikészíteni, szóval MÉG EGYET biztos nem fogunk, maradnak a régiek J. Amúgy szeret minket az igazgatóbá, kicsapni senkit nem fog. Hát ilyenek vagyunk mi, kezdettől fogva történelmet irtunk a suliba, hírnevet is szereztünk, méghozzá A BALHÉS OSZTÁLY-t. Ugye milyen meglepő?? J

Otthon megtanultam, majd Cecevel webkameráztam,  3 órán át Londont tervezgettünk. Amikor… amikor… hatalmas sikítást hallottam lentről, a házból. Emlitettem, hogy anyuék nincsenek itthon?? Jaj! Szerintem most bezárom az ajtómat. Nem, akkor nem tudok kimenekülni. Áh, 17 éves koromra be vagyok szarva itthon egyedül?? .. Most meg valami zuhant!.. Félek… Félek… Félek…

- Kelly! Itt vagy? Megnémultál? Tiszta fehér vagy csajszikám!-  fürkészett belehajolva a kamerába.

- Itt! Csak nincsen senki itthon, én-én meg ha-hangokat hallok. El fognak rabolni.. Áááá!! – feleltem reszkető hangon + egy kihagyhatatlan sikítás.

- Jaj mááár! Túl sok horror filmet néztél.

- Neeem! Egyet sem néztem…

- Á mindegy! Pillanat…

- Cece! Cece, ne hgyj itt engem most kérlek! Ceceee!!!!... – ééés kilépett. Egyedül vagyok! Cece sehol. El fognak rabolniiii! Vagy.. talán rosszabb… megölnek.. Ááááá!! Cece gyere vissza! Túl fiatal vagyok még a halálhoz! … Megvaan! Régebben, volt egy paprika spray-m. Na, azzal együtt, és egy pokróccal beülök a sarokba… (nem mintha meg lennék büntetve). Így fogom várni a továbbiakat. Már csak meg kell keresnem. Hová is tettem? Azt hiszem a fiókomban van elsüllyesztve. Meg is keresem. Anyuéknak megígértem, nem fogok meghalni, akkor nem engednének el Londonba.

Tehát beültem. Vártam… vártam… vártam… Meg kicsit unatkoztam, tehát beraktam háttérzajnak mindenféle ijesztős vagy milyen zenéket. Nem vagyok horror filmes típus. Egyre félelmetesebb lesz ez a dolog. Az idő is baromi lassan megy. Egy filmben ilyenkor jönne el értem a kaszás, vagy sikoly… Feszültség, sötét… Nem is sorolom. A fejemben megállás nélkül, félelmetes jelenetek játszódtak le. Szomjas is vagyok, de félek lemeni. Aj máár. Mindig velem történnek ilyenek. Következő pillanatban ajtócsapódást hallottam lentről.. szintén.. nekem ennyi kellett… akkorát sikítottam újra. Majd lépcsőn lábcsattogás… Nekem annyi… Ülve támadó állásba helyezkedtem ( a spray gombjára tettem az ujjamat, előkapartam még egy kötelet is a bűvös fiókomból, ott mindent megtalálok, igazi fekete lyuk van benn). És akkor lecsukódott a kilincs, résnyire kinyílt az ajtó, lehunytam a szememet, nem akartam inkább semmit látni.

- Vigyázaaat! PAPRIKA SPRAY van nálam, és nem félek használni! – kiabáltam, amilyen hangosan csak tudtam.